Az utóbbi években a lakásügy hiányzott a kormányzat fókuszterületei közül, nincsen országos lakásprogram, nincsenek távlati lakáspolitikai célkitűzések, jövőkép. Ez nem megoldásokhoz, hanem problémákhoz, változó sikerű, jórészt utólagos intézkedésekhez vezetett.

A válságkezelés során a lakásépítési ágazat érdemi forrásokat nem kapott, a folyó évet érintő lakástámogatások 2009-ben huszadára csökkentek. A 2010. évi lakásügyi költségvetési előirányzat 147 milliárd forint, ennek döntő része a korábbi lakáshitelek kamattámogatását szolgálja. (Ez a GDP ~0,6%-a). A kamattámogatások nagysága részben a magas jegybanki alapkamattal, a magas magyar kamatszinttel függ össze.

Az utóbbi időszakban pozitív irányba mutatott a fedezetkezelő intézmény kialakítása, egyéb építésigazgatási szabálymódosítások, de ezek betarthatóságát, gyakorlati hasznát számos kritika is érte. Utólagos, tűzoltó jellegűek voltak a devizahitelesek megsegítésével kapcsolatos intézkedések, a lakossági hitelezéssel kapcsolatos szabályozás, a banki magatartási kódex megalkotása. A pályázati típusú lakástámogatások meghirdetése többnyire esetleges jellegű volt, a pályázati rendszer eredményessége a célok kitűzése híján jórészt nem volt mérhető. A CO2 kvóta értékesítéséből befolyt pénzek felhasználására a Zöld Beruházási Rendszer (ZBR) program 2009-ben kiírásra került.

Az építőipari helyzetkép negatív jellemzői a lánctartozások, a finanszírozási források hiánya, kifizetetlen számlák, építőipari bűnözés, gyakran változó jogszabályok, minőségi problémák, gyárak időleges, vagy végleges bezárása, csoportos létszámleépítések, számos kis és középvállalkozás megszűnése. A lakásépítések száma több évtizedes mélypont felé tart.

A 10 milliós népességből a bejelentett, teljes munkaidőben foglalkoztatottak száma jelenleg ~ 3,6 millió fő, ebből 720 ezren dolgoznak a közigazgatásban. A foglalkoztatottakból mintegy 300 ezer fő dolgozik az építőiparban (a versenyszférában alkalmazottak több mint 10%-a). Az építőipari fekete foglalkoztatás aránya becslések szerint átlag feletti. Magyarországon a 15-64 éves alapfokú iskolai végzettségűeknek csak 27,2%-a minősült foglalkoztatottnak 2008-ban, míg az EU-27 átlaga 48,1%.

A lakosság jelentős része egyre nehezebben tudja megfizetni a lakhatási terheket, az elérhető forinthitelek hiánya devizában történő eladósodáshoz vezetett. Az élelmiszer után a lakhatási kiadások a háztartások második legnagyobb kiadási tétele, az összes kiadás (hiteltörlesztéseket nem számolva) mintegy 25 %-a (2007). A lakásfenntartási kiadások az elmúlt években jelentősen nőttek, 2007-ben a lakosság lakásszolgáltatásra, vízre, villamos energiára, gázra és egyéb tüzelőanyagokra több mint kétszer annyit költött, mint 2000-ben.

A lakás az emberek döntő többségének a legfontosabb vagyontárgya, egy élet munkájának az eredménye, sokak szemében a létbiztonság alapja. A magántulajdonú lakások fenntartása sok helyen nem megoldott; a bérlakás állomány, a bérlakásépítés aránya kirívóan alacsony.

 

 

a./ Alapvetően fontosnak tartjuk, hogy a lakásügyi támogatásoknak legyen feltétele a minőségi építőanyag felhasználása, a minőségi kivitelezés, az energiahatékonyság, az építési költségek számlával igazolása, valamint szociális szempontok is. Ennek érdekében össze kell kapcsolni a lakástámogatásokat a gyermekvállalással, a jövedelemadózással, az energiahatékonysággal, a minőségi és legális építéssel.

 

b./ A családok támogatásánál az állami adóbevételekről való lemondást a segélyezési elv elé kell helyezni, ez termet munka és érték alapú, fenntartható rendszert. Az előtakarékosság elvárását/lehetőségét fokozatosan bővíteni lehetne a lakáscélú támogatásokkal kapcsolatban. A szociális segélyeket a valóban, önhibájukon kívül nehéz helyzetben lévők számára kell nyújtani, egyben biztosítani a munka és a társadalmi integráció lehetőségét, elvárva az integrációra törekvést.

 

c./ Csak a gazdaságilag megtérülő felújításokat célszerű támogatni, a nem városképi jelentőségű gazdaságosan fel nem újítható épületek szanálása, új lakások építése a célszerű. Nem megkerülhető, hogy nem pusztán energiahatékony, hanem élhető, megfelelő életminőséget lehetővé tévő épületekre, lakásokra van szükség. Szem előtt kell tartani, hogy ne generáljunk a következő generációk számára újabb megoldandó problémákat.

 

d./ A lakástámogatásokat döntően az építések és az újlakás vásárlások, felújítások támogatásán keresztül célszerű nyújtani. Az építések ösztönzése gazdaságélénkítő, munkahely megtartó hatású és egyben jelentős költségvetési bevételekkel jár. A költségvetési kiadások tervezésekor a bevételekre is figyelemmel kell lenni: a legális építések támogatása a lakás bekerülés kb. 47%-át kitevő költségvetési bevétellel (Áfa, SZJA, TAO, egyéb járulék) jár, ami jellemzően meghaladja az adott lakásra jutó támogatások mértékét. Az önkormányzatok építésigazgatási szerveit fokozottabban be kell vonni a lakástámogatások felhasználásának ellenőrzésbe.

 

e./ Azok számára, akik lakástulajdon megszerzését, fenntartását nem tudják megengedni, vagy a mobilitás érdekében szükségük van rá, a modern, családi életvitelre alkalmas (min. 60 nm-es) bérlakásokat kell biztosítani, amelyeket a későbbiekben akár meg is vásárolhatnak. Egy fenntartható, kezelhető bérlakás rendszert építéssel lehet kialakítani. Az államilag ösztönzött bérlakás építés egy olyan konjunktúra kiegyenlítő eszköz lehetne az állam kezében, amellyel közvetlenül tud hatni a lakásépítésekre. A bérleti díjnak nagyságrenddel a tulajdonszerzés törlesztő részlete alatt kell lennie. Kormányzati lobbi is szükséges, hogy a költségvetési terhelés csökkentése érdekében az uniós pénzeket bérlakásépítésekre is fel lehessen használni.

 

f./ Meg kell határozni a lakásépítés és a felújítás támogatásával elérhető célok, valamint a használtlakás támogatással elérhető célok fontossági sorrendjét, a köztük való forrás allokációt.

 

g./ Magyarország strukturális és demográfiai problémákkal egyaránt küzd, javaslatunk szerint a lakásügynek ágazatként értelmezve évente hozzávetőleg 375 milliárd Ft költségvetési forrásra (~ GDP 1,5%-a) van szüksége. Ez az arány igazodna az EU tagországok lakástámogatásaihoz. Ezt a szintet több év alatt, fokozatosan kell elérni. Cserében kapunk nagyjából ezzel azonos nagyságú költségvetési – e program nélkül nem megvalósuló - bevételt, munkahelyeket, működő ipart, modern lakásokat és a sokat emlegetett, régóta hiányzó munkaerő mobilitást.

 

A mai magyar lakásállomány avultsága miatt és a lakásállomány folyamatos megújítása érdekében évi 40.000 – 50.000 lakás építése indokolt. A lakásépítésekre az ország kialakult (most még megőrizhető) ipari kapacitásokkal, munkaerővel rendelkezik. Egy működő lakásépítési ágazat a gazdaság egyik motorja, a gazdasági fejlődés, a munkaerő mobilitás ösztönzője lehetne.

A javaslatok végrehajtásának előfeltétele, hogy történjen meg a lakásügy és az építésügy egy minisztérium alá vonása, valamint a lakásügyet a kormányzati struktúrában megfelelő súllyal képviselő államtitkárság felállítása.

 

Dr. Maráczi Zsolt