2018 03 20

Varázslatos hangok és színek

Bor és kerámia: Bock Pincészet, Villány

Bock József neve nemcsak Villányban fogalom, borait az egész ország ismeri. Családja kilenc generációra visszamenőleg szőlőmíveléssel foglalkozott, nem meglepő, ha a Jammertal-dűlőben található családi pince első említése 1850-ből származik. A járatokban megkapó látvány a palackokat belepő nemes penész, ám az igazi csodák a település centrumában épült új pincében várnak a borbarátokra.

 

bor-bock-villany-1

 

Bock József 1948-ban született egy Villány melletti kis faluban. Édesapja mellett tanulta el a szőlő szeretetét, munka után itt töltötte ideje nagy részét. Első önálló bora jól vizsgázott, 1997-ben megválasztották az Év Borászának, borászata 2007-ben elnyerte az Év Pincészete, 2014-ben a Magyarország Legszebb Szőlőbirtoka címet.

 

bor-bock-villany-4.jpg

a teljes galéria megtekintéséhez kattintson a képre

 

A jammertali pincerendszert a második világháború után az államosítások során elvették a családtól. Bock József édesapja addig nem nyugodott, amíg nem tudta előbb visszabérelni, majd újra megvenni egykori tulajdonát az ötvenes évek végén. Mára hetven hektáron gazdálkodnak. A Bock férfiúk a hetvenes években kezdték tovább fúrni, bővíteni a járatokat, egy hétvége alatt három métert haladtak. A kilencvenes években tovább bővült a föld alatti bortároló hely, ekkor készült el a boltozat is a pincében. Az ódon járatokban a nemes penész vastagon megtelepedett a muzeálissá váló, több évtizedes nedűket rejtő palackokon, ahogy a tiszteletreméltó égetőmesterek tégláin és a kovácsoltvas kapukon is.

Bock József 2008-ban fejlesztette borászatát, az új pincét a község központjához közeli szőlők szomszédságában építtette meg. Tudta, hogy tíz méterrel a föld felszíne alatt egy száz méter hosszúságú járatot szeretne kialakítani, és ahogy régi pincéjében, úgy az új végében is egy kupolás termet hozna létre. Méghozzá nagyobbat, mint a Jammertal-dűlőben, hiszen úgy lenne igazán impozáns. A feladatra a borásztársadalom által jól ismert Heimann Ferencet kérte fel, aki mások mellett Szekszárdon a Takler és a Bodri pincészet föld alatti termeit, Egerben pedig Vincze Béla pincéjét tervezte és építette meg. Heimann mester megtekintette az építkezés alatt raktárnak használt üreget, majd azt találta mondani: úgy látja, elképzeléséhez a helyiség mérete kicsi, másnap tud végleges választ adni. Reggel visszatért, és azt mondta: legyen 17 méter a kupola külső átmérője. A probléma az volt, hogy addigra már kialakították a vízkezelőt, amely tervének útjában állt volna. Ám a mester erre csak annyit mondott: ez őt nem érdekli, Bock úr helyeztesse át a berendezést. Így is történt, majd több tízezer bontott téglát hozatott az építkezéshez Villányba. A kupola hat pilléren nyugszik, harminc centiméteres szigetelőfal borítja. A pinceépítő mester 2011 decemberére készült el a munkálatokkal.

A tervező egyedi kerámia lámpaburákkal szerelte fel a pincét, a téglát pedig homokfúvással tették még szebbé. A padozatot egy fehérvári vállalkozó készítette, a kerámia lapokon feltűnik a cég címerében található bak (a bock szó németül bakot jelent). Bár Bock úr hagyta kibontakozni a különböző szakterületről érkező mestereket, az összkép mégsem túl eklektikus. A körpincének is nevezett kupolás terem lenyűgözi látogatóit. A járófelületen a keramikus megjelenítette a zodiákus jegyeket: e kör érdekessége, hogy ha egyegy átellenben található jegyre állunk, a szembe kerülők úgy érzékelik, mintha beszélgetőpartnerük a fülükbe suttogna. Ha pedig valaki a földfelszínre vezető kürtő alól beszél, hangját többszörös erősséggel hallja viszont. Az elképesztő akusztikát első ízben egy negyventagú finn kórus tapasztalhatta meg, akik a Pécsi Bordal Fesztiválról ruccantak át a Bock pincébe. Amikor egy alkalommal Miklósa Erika operaénekesnő a pincében járva megismerte a hanghatást, azonnal kijelentette: „Jóska, én itt neked nagyon szívesen énekelnék!” Azóta több alkalommal fellépett, ahogy más előadók is gyakorta koncerteznek a varázslatos színekkel, fényhatásokkal megvilágított teremben.

„Én a pincében és a téglában hiszek” – fogalmaz a villányi borász, aki az építőanyagot azért is kedveli, mert kellemes hangulatot és melegséget áraszt. Ezért ahol csak lehetősége nyílik rá, megjeleníti a környezetében, például a szállodája halljában álló oszlopokon és boltíveken is.

 

Velkei Tamás

 

Cikk képekkel

Facebook megosztásGoogle Plus megosztásTwitter megosztásLinkedIn megosztás

Blog archivum

...