Bányászat
 |
A tégla- és cserépgyártás, bár részletei sokat fejlődtek az évezredek során, lényege ugyanaz maradt: a nyersanyag kiválasztása, az agyag kitermelése, előkészítése, nedvesítése, formázása, szárítása majd kiégetése.
A téglagyártás alapanyaga az agyag. A felszíni bányából környezetbarát technológiával termelik ki az agyagot.
|
A tégla- és cserépgyárak termékeik előállításához nem más gyártóktól vesznek többnyire nagy energiaigénnyel és káros-anyag kibocsátással gyártott félkész- és késztermékeket vagy vegyszereket, hanem valódi nyersanyagból dolgoznak.
A téglagyárakat gazdaságossági okokból szinte kizárólag az agyagbányák mellé építik őket. Ennek az az oka, hogy a nagy tömegű alapanyag nagy távolságra történő szállításának magasak lennének a költségei, ebből viszont az is következik, hogy elmarad a fuvarozás környezetet károsító hatása. Az agyagbányákat teljes kitermelésük után visszaadják a természetnek, szakszóval rekultiválják. Az így kialakult zöldterületeket vagy új funkciókkal hasznosítják például pihenőparkok, golfpályák céljára, vagy visszaállítják az eredetit megközelítő állapotot.
Alapanyag előkészítés
A kitermelt agyagot az előkészítőbe szállítják, ahol víz adagolása közben apróra összezúzzák. Az előkészítés közben keverik az agyaghoz az adalékanyagokat. Régebben polisztirol gyöngyöt használtak a gyárak, az utóbbi években azonban átálltak a környezetet kevésbé károsító fűrészporra és különböző magok pl. napraforgó, rizs - héjára. Ez a későbbiekben kiég az agyagból és pórusokat hagy hátra, amelyek fontos szerepet játszanak a tégla kiváló hő- és párafizikai tulajdonságaiban. A cserép esetében a pórusokra nincs szükség, mert minél tömörebb egy cserép annál jobb a minősége, ezért az agyaghoz nem is kevernek semmit.
Formázás
 |
Az előkészített alapanyag a présgép szájnyílásán áthaladva nyeri el formáját. Aki még nem járt téglagyárban, az nehezen tudja elképzelni, hogy miképpen alakítják ki a korszerű, nagyméretű falazóelemek bonyolult üregrendszerét. A présgép szájnyílását úgy kell elképzelni, mint egy negatív húsdarálót. Mindenki ismeri a konyhából, hogy ahol a húsdaráló vége tömör, ott nem jön ki semmi, a kis hús-rudacskák pedig az egymástól függetlenül elhelyezkedő lyukakon csúsznak ki a gépből. |
A téglánál ez pont fordítva van, itt a szájnyílás üres része az összefüggő, itt jön ki a leendő tégla anyaga, és az egymástól függetlenül elhelyezkedő, úgynevezett dugók alakítják ki az elem üregszerkezetét. A présgépet elhagyva vágógép huzalja a megfelelő méretűre vágja az agyagkígyót, majd a nyers téglákat a szárítóba viszik.
Cserép esetében az üregekre nincs szükség, ezért a szájnyílás üreges része egyszerűbb kialakítású. Amennyiben húzott tetőcserepet gyártanak belőle, a kisajtolt agyag már a cserép szélességének, vastagságának megfelelően szalagban jön ki a présgépből, majd vágószerszámokkal megfelelő méretűre, formájúra vágják. Ha gazdagabb formai változatosságot akarnak elérni, a sajtolt technológiát alkalmazzák, amely egy munkafázissal több az előzőhöz képest. Ilyen esetben a végleges forma gipsz szerszámokban alakul ki, vagyis a szerszámban kialakított formába préselik bele az agyagot.
Szárítás, égetés
A szárítóban 40 - 100 oC közötti hőmérsékleten az agyag 1-2 nap alatt nedvességének túlnyomó többségét elveszíti. A szárítóból speciális kemence-kocsikra kerülnek a téglák, cserepek. Most következik a gyártás legfontosabb folyamata, az égetés, ahol az agyagban kémiai és fizikai folyamatok játszódnak le. Az égetés energiaigényes művelet, 800-1050°C szükséges hozzá és a nem is olyan régmúltban erősen szennyezte a környezetet, azonban a technológiai fejlesztések eredményeképpen a korszerű gyárak ma már energiatakarékos és környezetkímélő módszereket alkalmaznak, például alacsony légszennyezőanyag mennyiséget kibocsátó égőket használnak, valamint újrahasznosítják az égetéskor keletkezett hulladék hőt, ami régebben a levegőbe került.)
 |
Az elkészült cserép, tégla minőségét szakavatott szemek vizsgálják szigorúan, hogy a fogyasztókhoz csak a kifogástalan minőségű termékek juthassanak. Ezek után már csak a csomagolás van hátra és az építőanyagok készen állnak arra, hogy napjaink építészetének gyöngyszemeit építsék meg belőlük. A többi már az építészeken és kivitelező mestereken múlik. |
Környezetkímélő technológia
Vannak olyanok, akik azzal büszkélkednek, hogy termékeik gyártása során nem alkalmaznak semmi olyan munkafolyamatot, ami veszélyes lehet a környezetre, tehát az ő termékük előállítása nem károsítja a természetet. Legtöbbjük azért mondja ezt, mert az alapanyagok már készen kerültek a gyárba, egy környezetkárosító gyártási folyamat után. A tégla- és cserépgyárak termékeik előállításához nem más gyártóktól vesznek többnyire nagy energiaigénnyel és károsanyag kibocsátással gyártott félkész- és késztermékeket vagy vegyszereket, hanem valódi, természetes nyersanyagból dolgoznak. Nem hárítják át másokra, hanem saját maguk oldják meg a környezetvédelmi és energiatakarékossági problémákat.
A tégla- és cserépgyártás alapanyaga a kezdetektől fogva az agyag, azaz maga az Anyaföld. Találhatók benne apró mikroorganizmusok, kisebb rovarok, azonban az agyagbányászat által az élővilágban okozott károk és kockázatok össze sem mérhetőek mondjuk az erdőirtással vagy a kőolaj-kitermeléssel. Az agyag kitermelés megkezdése előtt környezetvédelmi szakemberek bevonásával új helyre telepítik át a leendő bánya területén élő védett fajokat. Sőt gyakran előfordul, hogy az agyagbánya partfalában kisebb madarak, például gyurgyalagok, fecskék élnek, a bánya alján összegyűlő vizet a védett békafajok veszik birtokba, a napos, száraz bányaterületek pedig ideális élőhelyet nyújtanak a ritka hüllőfajainknak.
A téglagyártás során mindössze vizet, fűrészport vagy maghéjakat (pl. rizs vagy napraforgó héját) és esetenként homokot vagy szénport kevernek az agyaghoz. Cserép esetében csak vízre és a tervezett színtől függően fémsókat tartalmazó színezőanyagokra van szükség minimális mennyiségben. Látható tehát, hogy a kerámia építőanyagok semmilyen vegyszert, műanyagot nem tartalmaznak.
A kizárólag természetes anyagokat tartalmazó agyagmasszát formázás után szárítják és égetik. Mindkét folyamathoz földgázt vagy biomasszát használnak fűtőanyagként, de a szárítás esetében gyakran nincs szükség pótlólagos fűtésre, mert a kemence hülőmelege, ami egyébként kárba veszne, elegendő hőt biztosít az agyag kiszárításához.
A kemencék és a szárítók hőszigetelése kiváló és a fűtési technológia csak annyiban különbözik az otthoni gázkazánunktól, hogy a hatásfoka a számítógéppel irányított folyamat következtében jobb, és a gáz elégetéséhez használt égők speciális kiképzése folytán a szennyezőanyag kibocsátása rendkívül alacsony. A gyártás során tehát az elégetett földgáz mennyiségéhez képest kisebb a szennyezőanyag-kibocsátás, mint a lakásunkat fűtő gázkazán esetében.
